Ez volt 2014

Bár már második hete 2015-öt írunk, úgy gondoltam érdemes lenne visszatekinteni az előző esztendőre, néhány gondolat, erejéig. A 2014-es év úgy vonulhat be a sorozat történelmébe, mint az év, amikor a Simpson család valamennyit visszanyert régi fényéből, és újra a csúcsokat ostromolja. A 25. évad második felénél még csak érezni lehetett, amit a 26. szezonra ki is mondhatunk: A sorozat ott tart, mint 10 évvel ezelőtt. Akkoriban is az volt a helyzet, hogy néhány gyengébb évad után felüdülést jelentettek a 15.-16. évad jól kidolgozott, és nem utolsósorban vicces epizódjai. 

Az előző év feledethette velünk a 21-24. évadig terjedő középszerűséget, amikor évente két-három epizód volt igazán jól eltalálva, most viszont azt érzem, hogy a készítők nem igazán tudnak hibázni, és jó pár epizódra klasszikusként tekinthetünk pár év múlva. Szubjektív listákban, amelyeket rövid értékelésekkel prezentálnék, összegyűjtöttem az elmúlt esztendő általam legjobbnak (és legrosszabbnak) vélt epizódjait, valamint a legjobb vendégszereplők névsorát is.

A 10 legjobb epizód, bemutatásuk sorrendjében:

1. Kalózverzió ("Steal This Episode") Kiváló rész, amelyben az alkotók kifejezik véleményüket a filmletöltésekkel, és a szerzői jogokkal kapcsolatban. Tartalmas szórakozást nyújt, néhány remek poénnal kiegészítve. (A szökevény című filmet parodizáló jelenet talán az évtized legjobb poénja.) Bár Matt Groening minden fronton hangoztatja, hogy ellenzi a letöltéseket, még sincs a néző szájába rágva, hogy mit is gondoljon az adott témában.
2. Szemüvegesek ("Specs and the City"): A személyiségi jogok megsértésével gyakran foglalkoztak már az elmúlt 25 év alatt, ám egyszer sem tálaltak el a téműt ilyen jól, mint tavaly januárban. A zárójelenet pedig az előző évad egyik legviccesebb pillanatát hozta a néző számára.
3. Az ember, aki túl magasra tört ("The Man Who Grew Too Much"):  Balfék Bob az utóbbi időszakban kevesebb esetben tűnik fel, ám az előző kissé gyengébb szereplései után most újra sikerült megidézni a klasszikus epizódok hangulatát. (A lezárás pedig előrevetítette, hogy látjuk még Bart ősellenségét, mint tudjuk ez be is következett.) Az epizód azért is különleges, mert ekkor láthattuk utoljára Mrs. Vadalma karakterét, akit méltóképpen búcsúztattak.
4. Bíróként élni ("You Don't Have to Live Like a Referee"): Láttuk már, ahogy Homer játékvezetőként próbálkozik, és azt is, ahogy a család Brazíliába utazik ám egyik történet sem volt ennyire szórakoztató, mint ebben az esetben. Az epizód leginkább a labdarúgáson belüli korrupcióval foglalkoztak, a szokásos kritikus hangnem ezúttal sem nem maradt el. (Érdekességként azért megjegyezném, hogy az írók sikeresen megtippelték a világbajnokság győztesét is.)
5. Haveri alapon ("Pay Pal"): A szezonok második felében sokszor állítják Lisát a középpontba, ami tekintve a karakter realizmusát és humortalanságát nem mindig sül el túl jól. (Bár Lisát nem is a viccei miatt kedveljük.) Ezúttal azonban egy remek epizódot kaptunk, amely 20 percre teljesen lekötötte a nézőt, és végül egy kissé melankolikus tanulsággal zárult. 
6. "The Wreck of the Relationship": A 26. évad eddigi legjobbja, amely megadta a kezdést a további remek epizódokhoz. Ki lehet mondani, hogy 15 éve nem láttunk ennyire jó, Bart és Homer kapcsolatát boncolgató részt, némely jelenetére még évek múlva is jó szívvel lehet majd visszagondolni.  Az idei évben kevés mellékszálat kaptunk az epizódokban, de Marge és Lisa jelenetei itt a toppon voltak, és jól egészítették ki a kerettörténetet. Az epizód emgtekintése után azt tudtam mondani: „Simpsonék visszatértek a 10 évvel ezelőtti önmagukhoz.”
7. "Treehouse of Horror XXV": Amikor azt vártuk, hogy a haloweeni különkiadás minősége már soha nem fogja elérni a 90-es években tapasztalt minőségét, jött a jubileumi részt, és felülírt mindent.  Három remek történet kaptunk, amelyek közül a másodikat, valamint a harmadikat nyugodt szívvel merem kiemelkedőnek minősíteni. A Mechanikus narancs című filmklasszikus átiratában tökéletesen sikerült megidézni Stanley Kubrick filmjének (később filmjeinek.) világát, anélkül, hogy egy pillanatra is gyerekes lett volna a történet, végig érezni lehetett a tisztelet, amivel, az alapanyaggal bántak a készítők. A Más világ paródiában pedig a jelenlegi Simpson család csapott össze az 1987-es önmagával, néhány fergeteges pillanatot okozva, és remekül parodizálva a Más világ című filmet.
8. „Opposites A-Frack” :  Ezen a listán talán ez a legkevésbé vicces epizód, ám ezt nem tartom hátránynak, mivel  bírt a leginkább társadalomkritikai hangvétellel is,  a készítők nyíltan bírálták az olajcégek, és a Mr Burns által megtestesített pénzembereket, és propagáltak a saját világnézetük mellett.  Az epizód nem elhanyagolható előnye, hogy a színészlegenda Jane Fonda kiváló volt vendégszereplőként.
9. „Simpsorama”: Úgy gondoltam ez lehet a 2014-es év legnagyobb durranása, mikor is két klasszikus sorozat szereplőit végre összeengedik és láthatjuk együtt az évezred két legjobb animált karakterét. Várakozásaim végül nem teljesen igazolódtak be, de nem lehet arról beszélni, hogy az idei év második crossovere nem lett volna egy remekül kivitelezett 20 perces epizód. Az igazi problémám annyi volt, hogy ezt a történetet akár egy 75-85 perces mozifilmben is el tudtam volna képzelni. A lezárást nagyon emberire sikeredett, és akár szimbolikus jelentést is társíthatunk hozzá.
10. "I Won't Be Home for Christmas": A legutóbbi karácsonyi epizóddal egyszerre sikerült megidézni a kezdeti évadok borús/ kissé depresszívebb hangvételét, valamint az Élet csodaszép című filmklasszikus is. A történet jól működött, Moe az évadban nyújtott legjobb produkcióját nyújtotta, csakúgy, mint a felbukkanó mellékszereplők. Ilyennek kell lenni egy jó karácsonyi epizódnak, amelyből egyetlen giccses pillanat nélkül sugárzott az ünnepi hangulat.

A 4+1 legrosszabb epizód

1. Eljövendő jövő napjai  ("Days of Future Future"): Számomra nemcsak az év, vagy az évtized  legrosszabbja, hanem erős esélyese a „Minden idők legoroszabb Simpsons epizódja” címre is.  Már maga a történet felütése is szégyenteljes, hiszen nemcsak, hogy nem kanonikus, amit látunk, de még azt az oltári hülyeséget is elköveti, hogy kiiktatja a főszereplőt a cselekményből.  Az utána következő 20 perc pedig egy igazi agymenés, ám nem a jó értelemben, olyan végeredménnyel, amihez képes a „Bart a jövőben”) egy valóságos klasszikus, az egyetlen ami értékelhető benne, az a már korábban is látott jövőkép.
2. "Clown in the Dumps": Sima közepes lenne, ha nem szembesültünk volna az elmúlt 1,5 év során azzal a médiakampánnyal, hogy az alkotók meglépik azt a húzást, hogy egy fontos szereplőt „megölnek” az évadnyitóban. A nagy várakozáshoz képest (Képes voltam élőben megnézni az epizódot.) elhaláloztatták Ropi bohóc édesapját, aki kétszer játszott fontos szerepet a cselekményben. Igazi drámát akartak nekünk eladni, ám bármennyire is kedveltem Krustoffsky rabbi karakterét, ez egy meglehetősen olcsó és hatásvadász húzás volt.
3. "Diggs": A rekord alacsony nézettségből is arra lehetett következtetni, hogy nemcsak én unom azokat az epizódokat, amikor a család valamely tagja kisállatot kap. Az egész epizódban egyetlen értékelhető elem van, az pedig Daniel Radcliffe vendégszereplése, valamint a jól megírt karaktere.
4. Kikockázva ("Brick Like Me"): Ha az objektív szemléletem nézem, akkor ezzel a negyedik hellyel tartozom az igazságnak. :)  Alapjában véve a történettel nem volt túl nagy probléma, és a megvalósítás pedig újszerű is volt, de sajnos csak a felszínen.  Úgy akarták beállítani, mintha a szereplők Lego figuraként történő ábrázolása lett volna az eszköz, hogy a célt elérjék, vagyis a történet elmeséljék ám, sajnos a történet volt az eszköz ahhoz, hogy az akkoriban piacra kerülő Simpsons Legót népszerűsítsék. Kár a marketingkampányért, mivel a történet egy jól is kisülhető Lisa-Homer főszállal működhetett volna, és az Éhezők viadala mítoszt is egy kicsit sikerült megcibálni.

+1 The Simpsons Guy: Ez egy az egyben a konkurens sorozat projektje volt, a Simpson család főszereplőinek közreműködésével, és 33. percig nem is volt túl nagy probléma a minőséggel. (Rámutatott a két sorozat közötti különbségekre, néhány történet szállat nagyon bensőségesnek ábrázolt és csak a kellő mértékben volt agresszív az epizód hangvétele.)  Ettől kezdve aztán elszabadult a pokol, mikor is Peter Griffin és Homer Simpson verekedni kezdtek, lerombolva a fél várost. Teljesen öncélú volt, egy olyan jelenetsorral, ami elsőre 15 éve még viccesnek számított, ma már viszont dögunalmas.  Sok rajongó tette fel a kérdést, hogy ebbe hogyan egyezhetett bele abba Matt Groening, hogy megalázzák a karaktereit, ám a „válasz” nem maradt el: Minőségben a Simpsons valósággal lemosta a Family Guyt az utóbbi fél évben. 

Az 5 legjobb vendégszereplő

1. Willam Dafoe: Korunk egyik legkevésbé elismert színészzsenije, aki Jézustól a Sátánig bármit el tud játszani kifogástalanul, a 26. évad hetedik részében tette tiszteletét, Bart pszichopata tanárának szerepében. Mr Lassen karakterre a középszerű epizód legnagyobb erénye volt, figurája hasonlított a színész által korábban megformált Bobby Peru karakterére a Veszett a világ című filmben.
2. Jane Fonda:  Az egykori békeharcos, ma már kevésbé aktív, éppen ezért lehetett megtiszteltetés a készítők számára, hogy elvállalta Maxime Lombard bírónő szinkronizálását.  A karakter akárcsak a színésznő aktív környezetvédő, aki kiáll az olajcégek elleni harcban, így Fondának tulajdonképpen csak magát kellett hoznia, amit tökéletesen meg is tett. 
3. John DiMaggio: A Futuramával közös crossover epizódban Bender kapta a legnagyobb szerepet, így evidens volt, hogy az alkoholista, nikotin- és szerencsejáték függő robot el fogja lopni a show-t. Benderben már az vicces, ahogy megszólal, a szinkronszinész pedig kisújból hozta azt, amit az elmúlt másfél évtizedben elsajátított.
4. Kelsey Grammer: Ha John DiMaggio orgánuma összenőtt Benderrel, akkor mit mondjuk arról az emberről, aki immáron negyedszázada adja Balfék Bob hangját? Különleges baritonját egyszerűen élmény hallgatni, és a bő negyedszázad alatt csak egyre jobb lett ez a fajta élmény. (Magyar szinkronpárti vagyok, de ezt a karaktert vétek nem angol nyelven nézni.)
5. Daniel Radcliffe: Az egykori Harry Potter immáron másodszor tette tiszteletét a sorozatban, ám ezúttal nem vámpírt kellett megszólaltatnia, hanem egy kissé elmebeteg fiút. A Diggs című epizód fele annyit sem érne,ha nem ő szinkronizálta volna Bart ideiglenes barátját.