Epizód értékelés: Let's Go Fly a Coot

Ahogy előhaladtak az évek a Simpson családból Nagypapa karaktere egyre fontosabb szereplője lett a sorozatnak, véleményem szerint ma már nyugodtan tekinthetünk rá 6. főszereplőként is. Abe Simpsonról az első részek alapján meglehetősen keveset tudtunk, egy szenilis öregemberként mutatták be, akinek ugyanakkor megvan a magához való esze.  A 8. évadtól kezdve aztán egyre több mindent tudtunk meg Homer édesapjáról, és az eltelt időszakban megkaptuk egy szereplő komplett élettörténetét az epizódoknak köszönhetően. Éppen emiatt is tippeltem azt, hogy Abe lesz az a bizonyos karakter, akit kiírnak a sorozatból, ám mint tudjuk ez nem így történt, így kaptunk egy újabb részt nagyapáról.



Újra Abe került a középpontba, ám a kívánt hatást ezúttal nem sikerült elérni.  A pingvines kanapé gag, még jól sikerült, és Homer első percben bemutatott trolkodásai is egy jó epizódot vetítettek előre, ám végül csalódnom kellett.  (A legjobb poén talán az volt, amikor megidézték azt a részt, amelyben főszereplőnket összetévesztették Ropi bohóccal.)
Aztán az évad eddigi epizódjaihoz képest viszonylag lassabb tempóban rátértünk a fő történetre, és a színvonal esni kezdett. (Az elmúlt hetekben 1-2 percig tartott rákanyarodni a történet főfonalára, most az első reklámszünet után jött csak el ez a pillanat.)
Nagyapa története nem igazán volt rossz, de igazából jónak sem nevezné, egy átlagos történet láttunk, meglehetősen kevés poéntól. Ezt a fajta humortalanságot már a múltkor is számon kérték egyesek, de most már én is éreztem, hogy az első jelentek után egyre kevesebb lett a poén a történetben. (Kivéve mikor Homer bunyózott.)

Papi és Mona találkozásának elmesélése viszont nem sikerült rosszul.
Bart történetét is egy picit klisésnek éreztem, a készítők úgy csinálnak, mintha a legidősebb Simpson gyereknek minden évben bele kellene esnie egy lányba bár ezúttal legalább nem az epizód fő témáját szolgáltatta ez a szál. (Bevallom, hogy a felállás a 4. évad azon epizódjára emlékeztetett, mikor Bart belezúgott a szomszédjuk lányába. Csak az sokkal jobb volt. ) Itt is kevés poént sikerült fedeznem, egyedül az a jelenet tetszett, mikor Bart elképzelte milyen is a gégerák. (Mostanában egyre több az ilyen kissé morbidabb hangvételű poén.)
Az epizódnak egyébként fontos eleme volt az, hogy Bart dohányzott, érdekes, hogy a család fekete bárányát még sohasem láthattuk cigizni (szivarozni igen), de mivel Lisa esetében ezt a történet már ellőtték, így szerintem felesleges volt újra erre építeni egy történetszálat. (Különben is ez a téma maximum egy régi szitkomban volt alkalmas a cselekmény előre vitelére, Simpsonéktól azért többet is várhat az ember.)


A családtagok közül a történet ráíródott, így értelemszerűen Nagypapa volt előtérben, és karakteréből ezúttal is sokat hoztak ki az alkotók, Homer legjobb pillanatait az első percekben ellőtték, Bart viszont ezúttal nem tudott emelni az epizód színvonalán. (

Akik egy picit emeltek a szinten, azok a vendégszereplők voltak: Glenn Close-t jó volt újra Mona Simpsonként hallani, Carice van Houten pedig nagyszerű teljesítményt nyújtott Milhouse unokatestvérének szerepében.


Sajnos az évad szintjéhez képest meglehetősen gyenge epizódot láthattunk, remélem az utolsó két részben sikerül javítani a színvonalon. 10/5,5