Napra pontosan 20 éve dördült el egy lövés a Simpson családban, melynek következtében Mr. Burns összeesett a napórán. Mivel a tettes kilétére csupán a következő epizódban derült fény, így egész Amerika találgathatott, hogy ki akart végezni Springfield mindenható urával.
Véleményem szerint ez nem csupán a sorozat történelmének egyik nagy esemény volt, de a modern televízió történelemben valamint a popkultúrában is jelentős szerepe van ennek a dupla epizódnak.
A televíziózásban a készítők hónapokra félbehagyják az adott sorozat cselekményét, azt cliffhangernek nevezzük. A leghíresebb ilyen cliffhanger a Dallas című sorozatban történt meg, mikor is az egyik évad végén valaki lelőtte J.R. (magyar fordításban Jockey) Ewingot. És csupán a következő hónapban derült ki, hogy a tettes nem volt más, mint a főhős sógornője.
A Simpson család készítői ezt az epizódot parodizálták ki, 1995 májusában. (Hozzáteszem a J.R. elleni merényletről többször is megemlékeztek korábban különböző utalások formájában.)
A „Ki lőtte el Mr. Burnst” című történet már csak azért is különleges, mert ez az egyetlen olyan cselekmény, amelynek elmeséléséhez két részt vettek igénybe. (Bár vannak olyan részek, amelyek laza szövetként kapcsolódnak egymáshoz.) Az első epizód egyértelműen a felvezetést szolgálja, mielőtt eldördülne az a bizonyos lövés.
Mr. Burns karaktere örök rejtély marad a számomra, az első évadokban nem több mint egy vasszigorú, zsugori konzervatív, aki azonban cseppet sem tűnik veszélyesnek. A 4. évadban viszont már ő maga az Antikrisztus. Sokszor szolgál témaként, Burns illetve a város valamelyik szereplőjének ellentéte, ám itt konkrétan az egész város állították szembe az atomerőmű tulajdonosával.
A történet szerint Mr. Burns lesz a város kizárólagos olaj termelője, amelynek mindenki kivárólagos olajtermelője, amellyel kilátástalan helyzetbe hozza a várost. Mikor Springfield fellázad ellene, hatalmát fitogtatva elsötétíti a napot.
Mr. Burns megölésére tulajdonképpen mindenkinek volt valamilyen indítéka: Homernak elege volt, hogy elfelejtette a nevét, Bartnak, mert Kiskrampusz az öreg miatt bénult meg, az iskola dolgozóinak, és a jazzfenomén Tito Puentének pedig az iskola csődje miatt, de még Mr. Smithers is gyanúba került.
Nehéz különválasztani a részeket, de annyit azért meg kell, hogy jegyezzek, hogy a felvezetésen kívül kevés funkciót lát el a 6. évadzáró epizódja, és a történet a következő évad nyitányának köszönheti kultikusságát. A 7. évad nyitánya talán a sorozat történelmének a legemlékezetesebb epizódja, olyan ma már klasszikusnak számító jelenetekkel, mint a Twin Peaks utalás, Smithers bejelentése, Homer szökése, Moe kihallgatása vagy a szenzációszámba menő befgejezés.
Nem tudom elképzelni, hogy van olyan magát, Simpson család rajongónak nevező ember, aki még ne látta volna az epizódot, ám ha akad ilyen az a cikk elolvasása után, szánjon 40 percet a dupla epizódra, hiszen a vége igazi meglepetés.
Kiegészítésként ajánlom a 138. epizód utolsó két percét, amelyben további szkriptötleteket látunk, Burns lelövésére.
Ami naggyá teszi ezt a dupla epizódot, az, hogy 40 percre sikerült stílust váltani. Megvan a sorozat poénos jellege, néhány nagyszerű humorforrással, ám ha ezeket lebogozzuk róla, akkor egy kiválóan működő krimit kapunk, amely bárkinek becsületére vált volna. Mikor először láttam a részt, az volt az érzésem, hogy a készítők indirekt módon is parodizálják Alfred Hitchock filmjeinek műfaját a suspancet. (Mikor a cselekményről az idő múlásával tudunk meg egyre többet.) A befejezésben lévő csavar pedig egyenesen a „Morgue utcai kettős gyilkosság” című Edgar Allen Poe műre emlékeztetett, annyira abszurd, ám mégis hatásos volt.
Nem gondolom, hogy ez lenne a sorozat történelmének abszolúte legjobb epizódja, de annyi bizonyos, hogy az élmezőnyben foglal helyet ez a kivételes történet.
10/9