Végre folytatódott a sorozat, és az évad eddigi színvonalához méltó epizódot láttunk.
A történet Marge és Bart kapcsolatát dolgozta fel, amely már abból a szempontból is érdekes, hogy viszonylag kevés olyan epizódot ismerünk, amiben ők együtt játszották volna a főszerepet, holott az ő közöttük lévő kötelék a legerősebb a családban. A cselekmény engem bevallottan emlékeztetett az Elveszett mobil című epizódra, maximum a végkicsengése tért el a 20. évad egyik legjobb epizódjától.
Az epizód egy klasszikus THOH szegmens megidézésével, valamint egy jópofának nevezhető kanapé gaggel indul. Amit igazán kedvelek az idei évadban, hogy a cselekmények szinte valamennyi esetben azonnal beindulnak, ez a jelenség számomra azt jelzi, hogy a készítőknek van ötlete, hogy hogyan is folytassák a sorozatot.
Marge és Bart történetszála hozta, amit várhattunk, a cselekmény gerincét az ő kapcsolatuk bemutatása adta, egy kiszámítható végkifejlettel. A mellékszál igazából csak időkitöltés szempontjából volt lényeges, az epizód minőségének javulásához nem igazán járult hozzá. (A befejezés viszont remekül sikerül, különösen a Jó a rossz és a csúf paródiával.)
Az elmúlt időszakban lehetett amiatt panaszkodni, hogy egyes családtagok háttérbe szorulnak az egyes epizódokban, ám most valamennyi főszereplőnek megvolt a kellő játékideje, és mindegyiküknek volt egy jó pillanata. (Még Maggienek is.) A mellékszereplőknek kevés játékidő jutott, de Flanders és Wiggum főnök szerepeltetése is jól működött.
Az epizód poénforrásai főleg Marge megfigyeléséből adódtak (egy remek montázst is láttunk). Az epizód legjobb poénjét viszont az intro megidézése jelentette, válasz adva a kérdésre, hogy miért is ezeket a szereplőket látjuk a bevezetők sorok 2008-as megújítása óta.
Összességégben egy jól sikerült epizód volt, remélem a következő négy hétben sikerül megőrizni ezt a szintet. 10/7
2015.04.20 16:58