Három epizód után azt tudom mondani, hogy soha ne legyen rosszabb szezonkezdése a sorozatnak a jövőben. A következőkben a legutóbbi két epizódról olvashatnak, az összevonásra igazából elfoglaltsági okokból, valamint azért került sor, mert (bár két jó epizódról beszélünk) egyik epizódról sem lehet túl sokat írni.
Jópofa epizód volt, amely nem hozott minőségi változást az emlékezetes szezonnyitóhoz képest. A történet bármennyire is banálisnak tűnt végül, jól ki lett dolgozva, úgy, hogy mindegyik családtag megkapta a maga főszerepét a cselekményben. Ha azonban a főszereplőket kellene megnevezni, akkor Bart és Lisa cselekményszála dominálta az epizódot. (És ők is voltak nagyobb kihatással a cselekményről.)
Külön tetszett az epizód lezárása, melyben a készítők meglepőt húztak azzal, hogy egy mellékszereplőhöz igazították a zárlatot. A főzőműsorairól ismert Alton Crawford jó volt az önmagát parodizáló vendégszerepben, Edward James Olmos hangját pedig mindig jól eső érzés hallani. (A Szárnyas fejvadász sztárjának karaktere egyébként szintén jól meg volt írva.) Poénok akadtak szép számmal, és bár olyan hú de emlékezetes pillanatot nem tudok felidézni, azért el kell ismerni, időben jöttek ezek a gagek.
10/7
Nem nevezhető gyengének az epizód, ugyanakkor szerintem ez volt az évad eddigi leggyengébb epizódja. Tetszett, hogy megidéztek korábbi részeket is: Papi és Marge anyukájának (akit vagy 15 éve nem láttunk ennyit szerepelni) közös jelenete az ötödik évad egyik klasszikusát idézte meg, míg Maggie történetének elmesélése engem kísértetiesen emlékeztetett a negyedik évadban látható „Nagy szökés paródiára”. A legnagyobb problémám pont ezzel volt, ugyanis még ott jól ki tudták használni a kereteket, addig a most látottak már olyan „cukiságfaktorral” rendelkeztek, amely nem biztos, hogy mindenki számára befogadható. Az ilyen sztoriknak, mint amilyen ez (vagy éppen az Oscar díjra jelölt rövidfilm), megvan a helyük az animációs blockbuster filmek felvezetőjeként, de nem a fő műsoridőben.
Patty és Selma történetszála ellenben nagyon is a helyén volt, a két láncdohányos mellékszereplő ezúttal erős főszereplővé lépett elő. (Ez a történet száll hozott is néhány poént, valamint Homer álomjelenete, valamint a rész végén lévő montázs is a jól sikerült jelenetek közé írható be.
Az ikrek történetszálánál külön örültem, hogy [spoiler] a készítők végül nem álltak be a sorba, és nem szoktatták le a dohányzásról a karaktereket, mivel azoknak ez egy teljesen sajátos jellemzője ebben a dohányfüst ellenes évtizedben.[/spoiler]
10/6,5