Mikor Mel Gibsonnal nyitották Simpsonék az évadot: "Beyond Blunderdome" epizódajánló

Az igazat megvallva, ha a szezonnyitó epizódokról esik szó a sorozattal kapcsolatban, meglehetősen kevésszer olvasható a 11. évad nyitóepizódjának címe a különböző fórumokon. Ennek több oka is lehet azon túl is, hogy egy nem túl populáris 20 percet látunk, egyrészt ez az epizód nem szerepel sokaknál sem a legjobb, sem pedig a legrosszabb szezonnyitók között sem, másrészt pedig a  szóban forgó évad olyan lett amilyen. (Szerintem az egyik legrosszabb szezon.) A nyitóepizód azonban túl szárnyalta a később látható részek többségének minőségét, így mindenképpen érdemes szót ejteni róla.

Mel Gibson az a híresség, akinek a három nagy társadalomkritikus rajzfilm (South Park, The Simpsons, Family Guy) készítői  külön epizódot szenteltek. Amíg azonban mind Peter Griffinék, mind pedig Cartman kalandjában negatív/infantilis szerepben láthattuk a színész/rendezőt (egyik esetben sem adta nevét a projekthez), addig a Simpson családban pozitív kontextusban lett feltüntetve.
Egy bizonyos értelemben ez az epizód egy 20 perces promócióként is szolgálhat  a félre értett színész számára, hiszen többször is előhozakodnak „ájtatos természetével”, „követendő világnézetével”, vagy éppen fiatalos külsejével. Gibson pedig a művészt játssza, akinek egyetlen dolog jár az eszében a forgatás során, a közönsége. Két dolog érdekes ezzel a pózzal (Mert valljuk be Gibson egóját növelik ezek a képsorok.) kapcsolatban: Egyrészt ekkorra már letett arról, hogy komoly drámai szerepet el tud játszani, másrészt bevallja, hogy Hollywood már rég nem neki való. Mindkét tényre reflektál az epizód is a színész „Mr Smith Washingtonba megy” feldolgozásával valamint utóbbi kijelentés is érdekes, hiszen nem sokkal később Gibson évekig levonult a filmvászonról.

Az epizódban Homer kapja a nagy szerepet a családtagok közül, Lisa éppen hogy szerepel, Bart pedig a lehető legpasszívabb a cselekményt illetően.  A rész leginkább a mozi nézők filmekhez, illetve sztárokhoz való viszonyáról szól, és ad elkeserítő eredményt a kérdéssel kapcsolatban. Természetes, hogy egy néző miatt nem vágnak újra komplett filmeket, de mégis elszomorító, hogy a rendezők önálló művész képzelet helyett Homerra és hasonszőrű bűntársai véleményét kérik ki filmjeik után. Jól mutatja a helyzetet a jelenet, amelyben a legtöbben szidják Gibson filmjét a tesztvetítésen, ám mikor megjelenik mindenki olvadozik a filmtől. (Kivéve persze Homert.)

Az epizódot már csak azért is érdemes visszanézni, mert megmosolyogtató visszanézni, hogy 1999-ben mennyire újszerűnek hatott egy elektromos autó, (A bevezetésben egy ilyen jármű  tesztvezetését nyeri meg a család.),  vagy hogyan zajlott az internetes filmfeltöltés abban az időben. (Képregényesnek egy komplett gépre volt szüksége ahhoz, hogy levideózzon egy filmet.)

A 20 perc legerősebb pontja mindenképpen az a töménymennyiségű popkulturális utalás, amellyel a néző szembetalálja magát. Elég csak megnézni a kanapé gaget, amelyben a Tracey Ullman Showban látott Simpson család szerepel. Hollywoodban aztán utalnak a Batman franchisera, a Muppet Showra, értelemszerűen a James Stewart féle Mr Smithre, a Frédi és Bénire vagy éppen a Ryan közlegény megmentésére. Természetesen a Mel Gibson filmek sem maradhatnak ki, így aztán megidéződik 3 Halálos fegyver, a Mad Max 2. ileltve 3. része, valamint a Rettenhetetlen is.

Ezek miatt az utalások, valamint az átlag mozi nézőket kritizáló képsorok miatt akár többször is érdemes megnézni ezt a részt. 10/7